Christina Szabó

Az indonéz viaszfestés Java szigetéről ered, s kb. 2000 éves története van. Magyarországon kevésbe ismert ez a művészeti ág, de én küldetésemnek tekintem, hogy minél több ember megismerje, s kipróbálja. Hihetetlen lehetőségek vannak benne és olyan képeket lehet vele alkotni, amit más technikával nem. De itt nemcsak a végeredmény lényeges, hanem maga a batik festés folyamata is varázslatos és folyamatosan egyfajta „flow” állapotban tart. Nagyon érdekes érzés, s látom ezt azokon a hölgyeken is, akik nálam vannak tanfolyamon, hogy magával ragadja őket a technika, s aki egyszer kipróbálja, s megtapasztalja ezt a csodálatos, alkotó világot, visszatér. Így történt ez velem is, addig az aquarelle volt a kedvenc technikám, amíg meg nem ismerkedtem a batik viaszfestéssel.

Gondolom már mindenki kíváncsi, hogyan is készülnek a batik viaszképek.

1. Az első fázis a tervezés és annak a felrajzolása a textilre, ez nálam néha hosszabb folyamat, mint maga a festés. Van olyan, hogy több hétig gondolkodom egy-egy képen.
2. Majd felfeszítem egy festőkeretre az anyagot. Utána megnézem hol lesz fény illetve fehér rész a képen, ugyanis ezeket kell első lépésben leviaszolni. Hasonló, mint az aquarellnél a kitakaró folyadék.
3. Az eljárás hasonló a vízfestéshez mindig a világos szinekkel festünk először. Tehát ha lefedtük a fehéren maradó részeket viasszal (ecsettel vagy viaszpipával). A facebook oldalamon találtok videót erről.
4. Majd ráfestjük a világos szineket, s ha megszáradt, azokat is befedjük viasszal. Itt említeném meg, hogy nagyon fontos a viasz hőmérséklete, ne legyen túl forró, de a langyos sem jó, mert nem itatja át a textilt, s akkor alámegy a festék. Tehát mint mindenben az arany közép a jó.
5. Így folytatjuk a rétegek egymásra festését, addig, amíg elérünk az „erős Szinekhez” ahogyan az indonézek nevezik a vöröset és a feketét. Ezekben nagyon sok a pigment és utána már nem rakhatunk más szint rá. Lefedjük az egész képünket viasszal.
6. Most jön az az eljárás, ami csak a batik viaszfestésben létezik és általa varázslatos antik hatás érhető el. A leviaszolt festményünket meggyűrjük, megtörjük rajta a viaszt. Így repedés keletkezik a felületen, ahol festék be tud szivárogni, s létrehozza a „craking vagyis betörés” hatást. Az erre használt szin mindig sötétebb, mint az a felület ahol betörjük az anyagot, ellenkező esetben nem látszik. A tanfolyamon mutatok különböző típusúakat, az egyiket én kísérleteztem ki, s más művész nem is alkalmazza.
7. Az utolsó fázis a festmény „előhívása”, ekkor látjuk meg, hogy milyen lett a képünk. Nagyon egyszerűen kivasaljuk a viaszt újságpapír között. A papír felszívja a vasaló miatti folyékony viaszt. Ez a legizgalmasabb rész, imádom amikor a lányok a workshopokon ujjonganak a munkáik láttán.